Bár messze még a hajnal, azonban vége. Ennyi volt. Földes László (Hobo) egy nappal 66. születésnapja előtt megtartotta utolsó koncertjét, véget vetve ezzel majd’ három és fél évtized alkotó munkásságának.
Február 12-e. Reggel, azaz délben felkelve számítógép be, Peti cimborám már írja is, hogy elképesztő, hogy milyen jó volt. Ő ugyanis csak a 11-ei Hobóra kapott jegyet, a 12-eire már januárban sem lehetett állójegyet kapni, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy az első sorokban lehessen, szemben velem, aki stílusosan, valóban Az Utolsó HBB koncerten akartam elbúcsúzni a zenekartól. Az állójegyről ugyan nekem is sikerült lekésni, viszont az ülőhelyemmel meg voltam elégedve. Hamar bele is fojtottam a szót Petibe, ígéret ide-oda, nem várhatja az ember, hogy két egymás utáni nap ne legyen átfedés a koncertek között, úgyhogy "légyszi ne lődd le a poént".
Itt a félhét, villamos, metró, Sportaréna. Mint a jó fesztiválozó, még a golyóstollat is kiraktam a kabátzsebemből még otthon, úgyse lehet bevinni semmit. Hát nem, ezt a koncertet nem a Pallai biztosította, se motozás se semmi, a srácok mellettem vidáman bevitték az üveg Vilmost a kabátujjban, sőt, még a koncertjegyet sem tépték apró cafatokra, mint a Puskásban a Metallicán.
Sör 500, nem baj, kérek kettőt, hogy ne kelljen ki-be mászkálni; nézelődés; merre kell menni? Bár arra számítottam, hogy az emberek kilencven százaléka a szüleimhez áll majd közelebb korban, kellemes meglepetésként ért, hogy ez messze nem így van, jócskán akadnak egyetemista srácok, és Bill Kapitányt idézve hosszúlábú „cííícuusok”. Vannak tehát még zenei ízlése a mai fiataloknak is, és mivel sok szülő gyerekestől érkezett a koncertre, remélhetőleg ez még egy jó darabig így is marad.
A magyar rock&roll a XX. századi Ausztriában született, a Csárdáskirálynővel, kezdte az „öreg”. Öreg!? Hát ha Mick Jaggerről elmondták volt, amikor itt jártak volt a Rolling Stonesszal, hogy ennyi idősen hogyan ugrálja végig a koncertjeit, akkor megjegyzem, hogy ha 66 évesen ennyi energiám lesz, mint Hobónak, akkor összeteszem majd a két kezem!
Előkerül a művészi véna, Hobó szaval, mint oly sokszor; most épp Kőbánya királyát, Deák Billt konferálja fel, akiről Chuck Berry mondotta volt, hogy ő a legfeketébb hangú fehér énekes. Billi felbiceg, Fradi sál, meg minden, ahogy azt tőle már rég megszokhattuk.
Tátrai Tibi nyúzza a húrokat. Már pár hónapja is, mikor az Ismerős Arcokon vendégeként lépett fel, csak bámultam, de most már értem azokat, akik mesterével, Radics Bélával emlegetik egyszerre a tanítványt. Voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ha Rubcsics Ricsi ebben a pillanatban épp nem Győrben tépné a húrokat, hanem itt lenne, akkor elleshetne egy-két dolgot.
Egyik szám a másik után… Már amikor a Ki vagyok én? <yt> refrénjében én voltam az egyetlen, aki a körülöttem ülők közül visszaüvöltötte, hogy „HOBO!”, éreztem, hogy nem jó ez így, most viszont elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy beosonjak a küzdőtérre. Elsőre a biztonsági őr elkéri a jegyem, mondom ilyen nincs, bocsi, eltévedtem; át a másik kapuhoz, itt jön egy népesebb csapat, úgysem nézik itt meg mindenki jegyét! Remek, lehet kicsit ugrálni!
A hitetlenek dala, a színpadon előkerülnek a székek, én is veszek egy sört és leülök, ha már kifizettem a drágább jegyet.
Zöld sárga – duplatapsok, Enyém, tiéd, miénk. Emlékezzünk a Kexre, a Siriusra, mindenkire, aki meghatározó volt az elmúlt században.
Mesél az erdő, ez az, végre jönnek a számok a Vadászatról, már alig kellett keveset várni, és eljátszották kisgyerekkorom kedvenc dalát: egyik legrégibb gyerekkori emlékem, hogy kérlelem atyám, hogy fűzze be a szalagos magnóba a Fut a nyúl a mezőn-t. Hajtók dala – késő tini-korom egyik leges-legkedvencebb száma…
Sötét, tapsvihar. Hogy ha már három évtized, akkor már az a szám se maradjon ki, amit mostanában hallgattam agyon: Hey Joe!
„Billi csak úgy vállalta, ha értelmiségellenes az egész”, ezért jöjjön a Kopaszkutya.
Aztán egyszer csak újra meghajol a banda. Most mát tényleg vége! Ennyi volt. „A banda elmegy, de a zene itt marad.” A Gazember és bandája elhagyja a színpadot. Köszönjük szépen ezt a 33 évet.
